Dömölky Lídia olimpiai és világbajnok tõrvívó, akit a Nemzet Sportolói társaságuk új tagjának javasolnak, úgy érzi: egész életére pozitív hatással volt a sport.

Az M1 aktuális csatornának nyilatkozva többek között arról beszélt, hogy nagyon meg van hatva, milyen sokan gratuláltak neki itthonról és külföldrõl, miután napvilágot látott a döntés.

"Nem is tudtam, hogy ennyien ismernek és szeretnek. Igen jólesik, úgyhogy most fürdök a jóban" - fogalmazott.

Elárulta, hogy büszke volt, amikor létrehozták a Nemzet Sportolói társaságát, "mert a magyar sportnak nagyon szép hagyományai vannak", és arra számított, hogy egyszer majd õ is bekerül.

"De azóta eltelt húsz év és nem kerültem bele, úgyhogy úgy gondoltam, hogy errõl leteszek és drukkolok a többiekért. Így most váratlanul ért, és azt hiszem, hogy egy meglepetés öröm még duplázódik."

Dömölky Lídia az 1964-es tokiói játékokon a tõrcsapattal nyert aranyérmet, 1960-ban és 1968-ban olimpiai ezüstérmet szerzett a válogatottal. Legjelentõsebb egyéni sikerét 1955-ben érte el, amikor Rómában 19 évesen világbajnok lett. Aktív sportolói pályafutása befejezése után edzõként és újságíróként is dolgozott. Eredményeire visszatekintve többet is kiemelt, mert különleges emlékek fûzõdnek hozzájuk.

"Olimpiai bajnoknak lenni, azt hiszem, annak egy különös rangja van, tehát elvileg azt kéne a legnagyobbnak tartani, de vívásban a világbajnokság is felveszi a versenyt az olimpiával, mert erõsségében nagyobb versenynek mondható. Az én életemben meg különösen érdekes volt, mert magyar bajnokságot nyertem abban az évben, amikor a világbajnokság ´55-ben Rómában volt, és az volt a szabályzat, hogy ha nincs is annyi pontszáma, hogy bekerüljön a válogatottba, a bajnokot akkor is ki kell vinni. Evvel a szerencsével indult a karrierem, mert kivittek és megnyertem az egyénit és a gyõztes csapatnak is tagja voltam. Úgyhogy ez a világbajnokság tûnik a legrangosabbnak, de van még egy, amelyik vetekszik vele: ´59-ben Budapesten volt a világbajnokság és akkor a párbajtõrcsapattal a férjem is nyert és mi is a nõi tõrcsapattal. És a kis Gerevich-sportcsarnokban hallani a magyar himnuszt, az a legcsodálatosabb" - emlékezett vissza, majd arról is beszélt, mit adott neki a versenysport.

"Õszintén mondhatom, hogy az egész életemre pozitív hatással volt a sport, mert az életben is úgy tudtam jobban helytállni, hogy versenyzõ voltam, sportoló voltam, megtanultam magamat is legyõzni, és ezáltal az ellenfelek fölött is a legtöbbször diadalmaskodni. De a kudarcokból is tanul az ember" - mondta, majd szóba került, hogy milyen mentalitásra nevelte edzõként a versenyzõit.

"Két mondásom volt, amit sokszor ismételtem, azt, hogy a vívó feje nem a sisaktartásra van és hogy önbizalom fél gyõzelem"- idézte fel.

A Nemzet Sportolói exkluzív társaságában a tornász Keleti Ágnes január 2-i halálával üresedett meg egy hely a tizenkettõbõl.