2017.08.09
Pink Pointers: rózsaszínben látni a világot! Ismét hengerelt a Millennium!
A 17. FINA Masters Világbajnokság vízilabdaprogramja a kellemesebbé váló időjárás, a csapatok elnyűhetetlen szenvedélye és meccsvágya miatt kiváló hangulatban zajlik a Hajós Alfréd Uszodában.
Vannak csodabogarak is a mezőnyben, az ausztrál Pink Pointers International csapata is ilyen.
Igazán feltűnő társaság az ausztrál Pink Pointers női csapata, amely az 50+-os kategóriában nevezett, majd a végül összevont 50-55-60+-os korcsoportban indult a világbajnokságon, és amely eddig mindkét mérkőzését fölényesen megnyerte. Az első napon az amerikai Menlo Park ellen 11-1 lett a vége, kedden aztán a kanadai Calgary PS sem okozott gondot a csapatnak, 5-1-re győztek a rózsaszín cápák.
Egyenpóló, egyenfelszerelés, rózsaszín póló a szurkolóknak, családtagoknak is, amerre járnak a Margitszigeten, egy csettintés, egy kalapemelés vagy egy baráti mosoly mindenképp jár nekik.
„Mindannyian vízilabdáztunk tinédzser korunkban, de a legkülönbözőbb klubokban. Így az 50-es éveinkre álltunk össze, Perth-ben alapítottuk a klubot. A legfőbb indok az volt, hogy a gyerekeink felnőttek és kirepültek, mi pedig mindenképp aktív életet kívántunk, kívánunk élni. Vissza is mentünk az uszodába, és megalapítottuk a klubot. Hogy miért Pink Pointers? Biztos hallott már az ausztrál partoknál is őshonos, kistermetű fehér cápáról (white pointer sharks), igaz? Nos, mi lányok vagyunk, ezért úgy gondoltuk, legyen a nevünk Pink Pointer Sharks. Ez olyan csajos” – mesélte a csapat játékosa, Susan Skillen.
„Most úgy érkeztünk ide, hogy többen már 60 fölött járunk, de addig fogunk játszani, amíg meg nem halunk. Nem akarunk olyan öreglányok lenni, akik otthon ülnek és nézik a tévét. Aktívak vagyunk, úszunk, vannak köztünk elvált, egyedülálló nők is, de így együtt fantasztikusan érezzük magunkat. Nem kevésbé azért, mert ez az egész sok utazással jár, amit roppantul élvezünk. Ha elhagyjuk Ausztráliát, nagyszerű érzés bárhová is eljutni, Európa pedig egészen különleges. Most egy hónapig távol vagyunk otthonunktól, ez egy csodás dolog így a nyugdíjas éveinkben” – tette hozzá a csapat 7-es számú játékosa, aki egyben a társaság szóvivője és mindenese is.
2008-tól öt nagy világeseményen szerepeltek, most először járnak Magyarországon így együtt.
„Ez az első alkalom, hogy itt vagyunk, nyugodtan kijelenthetem, ez az uszoda egyszerűen fantasztikus. Otthon nekünk is van hat-hét medence egy államban, de itt egy helyen van három, ez rendkívül értékes, nagy kincs. Imádjuk a történelmet, a régmúltat, nekünk otthon van 200 évünk, aztán eljövünk ide, és találkozunk 1000 évvel a városban. Ezt semmihez sem lehet hasonlítani, Budapest fantasztikus örökséggel rendelkezik” – mondta Susan, és hozzátette, nem a győzelem a fontos számukra, hanem az, hogy jó meccseket játsszanak és élvezzék a vízilabdát, éljék meg a pillanatot. Azért persze szeretnének versenyképesek is lenni, ebben segíthet nekik az, hogy a Perth Cockatoos férficsapatával edzettek a legtöbbet az elmúlt hónapokban.
Megnézte a Pink Pointers második meccsének elejét Tom Hoad is, az ausztrál vízilabda emblematikus alakja, a helyi szövetség igazgatója, az 1998-as perth-i világbajnokság szervező bizottságának elnöke, aki játékosként négy, míg az ausztrál válogatott szövetségi kapitányaként további négy olimpián vett részt.
„Le a kalappal a csapat előtt, színesítik az amúgy is népes mezőnyt. Csodálatos ez a rendezvény, de el kell mondanom, hogy lenyűgözött az elit világbajnokság szervezettsége. A FINA vendégeként voltam jelen a vb-n, az új uszoda fantasztikus, a Margitsziget légköre úgyszintén. A két perth-i világbajnokságot közelről láthattam, mondhatom, hogy ez a budapesti vb egyszerűen hihetetlenül értékes volt” – mondta Tom Hoad, és közben megemlítette, jó kapcsolatot ápolt a régmúlt nagy magyar játékosaival, s külön kiemelte Markovits Kálmánt a magyar vízilabda egyik legendás korszakából.
Kedden egyébként még tovább körvonalazódtak az erőviszonyok a mezőnyben. A hazai színeket képviselő Budakalász SC 30+-os csapata az első napon aratott 17-1-es sikere után nagyon megizzadt az amerikai Bay Area Masters ellen, mert bár jól kezdett, 6-4-re elhúzott az ellenfél a negyedik negyedben, innen kellett visszajönni. Ez sikerült, 6-6 lett a vége.
„Nagyon kemény volt a tegnapihoz képest. Tudtuk, hogy jók lesznek, nagyon erősek fizikálisan és gyorsak is. Fel kellett venni a ritmust, és jól is kezdtünk, aztán egy kicsit rosszul sikerült a folytatás, kaptunk 4 gólt zsinórban. Aztán visszajöttünk, és bravúr, hogy a végén pontot szereztünk. Nagyon jól érzem magam, barátokkal lehetek. A Szigeten nagyon jó környezetben játszhatunk, mindenki nagyon élvezi a tornát” – mondta Győri Eszter a vélhetően értékes döntetlent követően.
A csoportban egyébként az orosz Kirishi biztosan verte a Brenda Villával felálló másik amerikai csapatot.
A nap utolsó mérkőzése ezúttal is a Millennium olimpiai bajnokokat tömörítő együtteséé volt, amely most is gálát rendezett, 24-5-re verte milánói riválisát. Ahogyan hétfőn, ezúttal is minden mezőnyjátékos gólt szerzett a mérkőzésen.
Fantasztikus ezekkel a srácokkal együtt játszani, de azt hiszem, ez az az alkalom, ami mindenki, még az ellenfél, de legfőképp a közönség számára is örökre emlékezetes marad” – fogalmazott a meccs után Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok.
„Jól jön a két nap szünet” – viccelődött Kemény Dénes, a csapat edzője, korábbi szövetségi kapitány. „Azért készülni kell, de legalábbis jobban kell figyelni majd pénteken, szombaton és vasárnap, amikor várhatóan erősebb ellenfelek jönnek szembe. Az olasz csapat játékosai azt mondták, megtiszteltetés volt ellenünk, és leginkább ilyen környezetben, ekkora közönség előtt játszani” – tette hozzá Kemény Dénes.
A nap legnagyobb arányú győzelmét egyébként a +50-es korosztályban induló egri Bull’s Blood aratta, amely 33-1-re győzte le olasz riválisát.
Forrás: FINA / sportpress.hu / Fotó:Czagány Balázs